Azt a korábbi hibánkat, hogy nem foglalunk asztalt a Haxen királyba, most nem követhettük el. Az étterembe belépve szembe tűnik, hogy a söröző büszkén hirdeti 'bajorságát' azokkal a használati tárgyakkal, hangszerekkel, melyek egykori gazdái akár a nagy múltú söröző vendégei is lehettek. Elfoglalva helyünket az étlap tanulmányozásába kezdtünk. A hangulatvilágítás kifejezetten kedvez az asztal fölötti kellemes esti beszélgetéseknek, ám kevésbé az étlap és az ételek láthatóságának. Pedig a tálalás is gondos kezek művészi munkáját dicséri. Sajnos a dohányfüst sem állt meg az asztalunk előtt. A levesek közül a Fokhagymakrémleves rozscipóban igen kellemes benyomást tett ránk, s hogy Nagymama húslevese után nem fújtuk meg a fanfárokat, az valószínűleg csak az otthoni koszt kényeztetéseinek emléke miatt történhetett meg. A főételek megjelenése az asztalunkon kompozíciós szempontból sem volt akármilyen scenárió, ám ízlelésük lehengerlően meggyőző volt. Malacsült knédlivel és lilakáposztával a helyi tradíciók miatt sem lehetett más, csak kiváló (na de hogyan lehet ilyen mennyei knédlit csinálni...?), az Aszaltszilvás vaddisznópörkölt rozscipóban ötletnek sem rossz, de az asztalunkon több mint meggyőző volt. A Túrókrémes csirketekercs baconnel, tejszínes (ahogy kell) burgonyapürével, a Sörházrostélyos (német mustárban érlelt hagymás hátszín), a Kacsasteak vargányamártással, sáfrányos csuszával és a Grilltányér (rajta lávakövön sült húsokkal és ropogósra sült csülökkel...) azt hiszem mindannyiunknál - sportnyelven szólva - rajt-cél győzelmet aratott. Megkóstoltuk a ház borait, melyek igen jó választásnak bizonyultak a Haxen részéről. A chardonnay nyitánynak nagyon kellemes, üde ízvilágot idézett, bár az enyhén ecetes utóíze kicsit szokatlan volt. A Gere-rosé az először bizarrnak tűnő tutti-frutti illata után (elnézést a bor-értőktől a profán jelzőért) nagyon kellemesen mutatkozott be az íz-érzékelőinknek. A roséktól megszokott szénsavasság a háttérben maradt. Az ez után érkező szekszárdi merlot sem okozott csalódást: testes, komoly, igazi jó szekszárdi merlot jellegzetes aszalt szilvás balzsamot kapott. Aki még bírta, az próbát tett a desszertek között is, melyből kiemelkedett a Kaisersmarni áfonyával, a Régimódi palacsinta (forró szilvalekvárral és fahéjjal), és a Kemencés palacsinta (rajta mennyei, házi készítésű vaníliaöntettel). A Haxen királyról leginkább az a muzsikus jut eszembe, aki fantasztikus módon érzi és uralja hangszerének minden rezdülését, képes a virtuozitásra, de nem akar álszerénynek mutatkozni, igenis tisztában van a képességeivel, s annak tiszteletét el is várja. Haxen király nem keresi a vendég kegyeit körmönfont vendéglátós fogásokkal, 'csak' teszi a dolgát: a konyha jól hangolt hangszerein is kiváló zenészek játszanak. Bor-sor: Budai Chardonnay (a ház bora), 2005 (Nyakas Pince), Gere & Weininger Villányi Rosé, 2006, Szekszárdi Merlot (a ház bora), 2005 (Takler Pince)