Nem először fordul elő velünk az, hogy kitüntetett alkalmakkor „gasztronómiai fordulatot” vesz a sorsunk, de az azért nem túl gyakori, hogy kifejezetten az étterem kedvéért üljünk autóba. Ez a rendkívüli fordulat történt meg velünk, mégpedig a szekszárdi Bodri Pincészet és Szőlőbirtok kedvéért. Hogy jól döntöttünk-e, azt a következőkben elmeséljük... A Bodri Pincészet Szekszárd határában, a Faluhelyen található toszkán szépségű völgyben található. Az ötödik generációs családi pincészet az igazi nagyok közé nőtte ki magát. A pincészet által működtetett Optimus étterem konyhájában Makk Norbert mesterszakács viseli a chef-sapkát. A leves előtt egy cuvée rosét kóstoltunk, mely könnyed frissességével meghozta az étvágyunkat is. Kétféle levessel indítottunk, a duett egyik szereplője a Bárányragúleves friss gyömbérrel és csicseriborsóval volt. Szép, íves vonalú csészében hozták a levest, nem volt túl nagy, nem is volt túl kicsi, épp megfelelő mennyiségű leves fért bele, így nem telítődött el az ember tőle. Ahogy az egy jó raguleveshez illik, a „felszín alatt” tele volt finomabbnál finomabb belevalókkal. A fűszerezése gyermekkori emlékeket idézett, de a gyömbérnek köszönhetően mégis volt benne valami soha eddig nem tapasztalt újdonság. A pikáns íz nagyszerűen kiemelte a puhára főtt bárány ízét, és bár szélsőséges, ugyanakkor élvezetes érzés volt a puha hús mellé az üde, friss csicseriborsót ropogtatni. A duett másik tagja a Vaníliás gyöngytyúkleves volt sült húsgolyóval. Ez utóbbi okozta talán a nagyobb meglepetést a vanília és a húsleves randevújával, mely egyszerre volt meglepő és természetes. A húsgolyó sütéssel elnyert kérge egyedi levesbetétnek bizonyult. Ekkor már a ház Siller Civilis Cuvée-jét kóstolgattuk. Hamarosan érkezett egy előétel is: Házi sonkával és balzsamecettel sült kecskesajt fenyőmagos barnarizzsel. Talán ez a fogás illeszkedett leginkább a toszkán völgyek közé beékelődött, falusi hangulatot árasztó épület hangulatához. A kecskesajt erős alapízének találkozása a házi sonkával, és a balzsamecet fanyar savasságával egy sosem tapasztalt harmóniát ébresztett. Igen, kedves olvasó, ha eddig sikerült eljutni az olvasásban anélkül, hogy nyelni kellett volna, akkor a főételek említésekor ezt már nem garantálhatjuk. Nézzük sorjában. A sörben pácolt csülök-darabok vargánya gombával és szalonnás zsemlegombóccal érkeztek. A vargánya és a csülök szaftjai lágyan keveredtek és adtak értelmezést az addig külön-külön ismert ízeknek. A csülök a sörös pácolásnak köszönhetően rendkívül puha és omlós volt, pikáns élmény volt a hozzá társított vargánya darabokban gazdag mártás (bár ez egy kicsit sósra sikerült). A köretként tálalt szalonnás zsemlegombócok csak úgy szétomlottak a szánkban, és valamilyen csoda folytán (ezt csak a főszakács tudná elárulni), felvágva a zsemlegombócokat, valahogy mindegyik darabból kikandikált egy kis szelet szalonna. A zsemlegombóc olyan harmonikusan illeszkedett az előbbiekhez, mint a dúr hármashangzatban a nagy terc. (Elnézést...) Az egész fogás tele volt finom, válogatott alapanyagokkal, mindemellett rendkívül laktató volt. Érkezett a társaságukba egy adag Pulykamell parmezán-köntösben sütve pikáns széles metélttel, vodkás paradicsom espumával. Talán először oldjuk fel az espuma titkát: ez a francia mousse (hab) spanyolországi rokona, mely már a molekuláris gasztronómia világába nyitja résnyire az ajtót. A különleges fűszerezettségű, olívaolajjal is kacérkodó metélt vegáknak önálló fogásként is megállta volna a helyét, de a „nercbundát” viselő pulykamell, melyet érzéki csókkal illetett a vodkás-paradicsomos hab, együtt mennyei volt. Talán konzervatív választásnak tűnhet a Borjúpaprikás juhtúrós galuskával című opus, de az olyan ételeket lehet talán a legkönnyebben elrontani, melyeket szinte becsukott szemmel is el lehet készíteni. A chef itt sem tudott hibázni. A 2012-es Kadarka nagyszerűen illett hozzá. Megkóstoltuk a Kemencében sült csülköt borókás párolt káposztával, parázsburgonyával és snidlinges tejföllel. Óriási adag... Talán még sosem ettünk ilyen szépen és egyenletesen átsült csülköt. A hús legbelsőbb részein is érződött a fűszerezés, hála a titkos pácolásnak és előkészítésnek, ugyanakkor a bőr is pont olyan ropogós, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A káposzta nagyon különleges, talán a megszokottnál egy kicsit édesebb volt, de a snidlinges tejföllel együtt nagyon szép új ízekre találtunk benne. A köretről is meg kell emlékezni, mert a hajában sült burgonyáknál sokszor zavaró a leváló, pergamenszerű héja. Ebben az esetben, – talán a jól választott fajta miatt? – egy utolsó porcikájáig ízletes és ehető köretet kaptunk. Az egész egyszerűen tökéletes volt. Még egy főétel várta sorsát: a Marhapörkölttel töltött sertésszűz baconben sütve, rakott burgonyával, töltött hagymával. A partitúra invenció-gazdag volt, a muzsika kicsit kevésbé: nagyszerű a kompozíció, de a hús ez esetben kissé száraz volt, a köretként kínált rakott krumpli szerény fűszerezést kapott. Ugyanakkor a hozzá fogyasztott Kékfrankos válogatás az est egyik legnagyobb meglepetése volt. Az édességig csak a bátrabbak jutottak el, érkezett Házi almás rétes, egy mennyei Karamellás mousse és egy különlegesség: a Faluhelyi csokitorta. A borok finomak voltak, a sorrend is ideális volt, de ha valamit ki kellene emelni, akkor a Faluhely QV-t említenénk jó szívvel, mely testes megjelenését aszalt szilvás jegyekkel gazdagította. Elgondolkodhatunk a konyhaművészet filozofikus kérdésein, mint amikor egy versnél rácsodálkozunk az egymáshoz illeszkedő költői képekre és ámulhatunk, hogy ezeket magától értetődően simítják egybe a rímek. Valahogy így voltunk ezzel mi is, amikor a fogásokat és a borokat kóstoltuk. Borok: Szekszárdi Rose Cuvée „ROZI” (Bodri, 2013) Szekszárdi Siller Civilis Cuvée (Bodri, 2012) Szekszárdi Kadarka (Bodri, 2012) Szekszárdi Kékfrankos Válogatás „Faluhely” (Bodri, 2011) Szekszárdi Faluhely Cuvée (Bodri, 2011) Szekszárdi Bikavér Válogatás „Faluhely” (Bodri, 2011) Szekszárdi Optimus Cuvée (Bodri, 2009)