Észtországi interjú

2012.08.06. Csaba

Ma 22 órakor a 18. Kuressaare Kamarazenei Fesztiválon ad koncertet a világszerte ismert UniCum Laude ének-szextett. A hangversenyt megelőzően kerestük meg az együttest kérdéseinkkel:

Kevésbé ismert, hogy hogyan kötelezték el magukat a zenei előadóművészet mellett. Hogyan alakítják az együttes repertoárját?

- A célunk – már a kezdetektől – az volt, hogy igazi különlegességeket mutassunk be a zenetörténet különböző korszakaiból. Ennek érdekében természetesen szükségünk van arra, hogy zeneszerzői összkiadásokban, kéziratokban, vagy könyvtári, ill. internetes adatbázisokban kutassunk művek után. Gyakran kapunk műveket kortárs szerzőktől is, akik jó előadást remélnek a műveiknek. De nyitottak vagyunk a populáris műfajok iránt is, melyeket sokszor saját feldolgozásban éneklünk.

Az UniCum Laude gyakran koncertezik a legkülönbözőbb országokban és helyszíneken. A koncerthelyszín befolyásolja a műsorválasztást?

- A műsorválasztásunk gyakran függ technikai feltételektől (pl. akusztika, vagy liturgikus kötelmek), ugyanakkor fontos szempont az is, hogy hogyan tudjuk bemutatni az UniCum Laude sokoldalúságát. Természetesen külföldön igyekszünk minél többet megmutatni a magyar kultúrából is.

2010-ben Pécs viselte az Európai Kulturális Főváros címet. Mit jelentett ez az UniCum Laude életében?

- Természetesen megtisztelő, hogy az együttes egyike lehetett azoknak a reprezentatív művészeti csoportoknak, akik különleges színnel járulhattak hozzá a kulturális évadhoz. A felvezető évben adtunk koncertet Bochumban (a Ruhr-vidék szintén abban az évben viselte az EKF-címet), továbbá Essenben és Izlandon. Az évad fontos eseménye volt az Europai Rádió Unio által közvetített koncertünk is.

Önök sok időt töltenek együtt. Hat különböző ember és személyiség. Mindig könnyű megőrizni és emelni az „egy mindenkiért” érzést?

- Mindegyikünknek volt egy álma: egy szólisztikus énekegyüttesben énekelni. Azt hiszem szerencsés srácok vagyunk, mert minden koncerten átélhetjük, hogy az álmaink valóra váltak: szeretünk énekelni, nagyszerű darabokkal találkozunk, és élvezzük az előadásokat.

                                                                                               (Kristi Hinsberg, Meie Maa, 2012. augusztus 2.)