Napra pontosan egy év telt el azóta, hogy - nem kis bátorságról és önbizalomról tanúságot téve - belefogtunk gasztronómiai kalandozásainkba. Ezen az augusztusi estén a sors Egerbe vetett bennünket, ahol egy sikeres hangverseny után a Fehérszarvas Vadásztanya Étterem szakácsaira bíztuk magunkat. A fehér szarvas a gímszarvas fehér színváltozata, nem albínó fajta tehát, mégis: csak nagyon ritkán találkozhat vele a halandó. Nekünk szerencsénk volt... Az a vendég, aki az első lépéseket sikerrel megtette, vagyis a bejárat után feltáruló, ízlésesség szempontjából finoman szólva eklektikusnak mondható enteriőr nem késztette visszafordulásra, fantasztikus íz-élményekben részesülhetett. Az étterem tulajdonosa, Konkoly György 'melegen' ajánlotta a jeges palackból töltött zamatos szilvapálinkát, melyet elfogadtunk és bizony nem bántunk meg. Csak ezután láttunk neki az ét- és borlap tanulmányozásának. Levesre közülünk csak néhányan vállalkoztak, ezek közül is a tejfölösen készített vadmalacleves volt a kiválasztott. A döntés nem volt könnyű, mivel többek közt a citromos-tárkonyos libaragu-leves cipóban, vagy a szarvasgulyás csipetkével szintén vonzónak mutatkozott. A vadmalacleves mindenesetre nem okozott csalódást, kellemesen savanykás, mégis lágy vad-íze valóban különleges volt. Kellemesen telt a várakozás a főételek megérkezéséig, ugyanis a Ház borát, Gál Tibor 2004-es Cabernet Franc-ját kortyolgattuk. A lágy dallamokat, melyeket az étterem zongoristája szolgáltatott, gond nélkül tudtuk volna nélkülözni: a zongorista helyenként önmagát hozta kilátástalan helyzetbe azzal, hogy egyszerűen túlvállalta az általa még teljesíthetőnek ítélt feladatot. Hamarosan megérkeztek a fejedelmi étkek is, melyeket a napi ajánlatok közül válogattunk. Kalandvágyóknak mindjárt egyet a kezdőfogások közül: Hideg göngyölt malacsült illatos füvekkel, mézzel szekfűborssal töltve, konyakos bazsalikomos zöldfűszeres salátán. A könnyed ágyazás és a gazdag fűszer-kíséret nemessé tette a sültet, jó választásnak bizonyult. A 'Kemencében sült bőrös malackaraj fokhagymás rántott (!) savanyúkáposztával, hagymás törtburgonyával' jelzői felsőfokon hangzottak az asztal fölött; a 'Füstölt sonkával, sajttal töltött pulykamell rántva, tejszínes-uborkás mustármártással burgonya tócsnival' hagyományos konyhákat idéző töltött-rántott kompozíció mégis egyedi volt, melyhez a mártás meglepően harmonikusan simult. Az 'Akácfa füstben érlelt sertés szűz erdei gombás borjú-brízzel, hagymalekvárral, rozmaringos töltött burgonyával' sok titkot sejtetett. Az akácfüst hatása, vagy a borjú-mirigy házasítása az erdei gombával, a hagymalekvár vagy a rozmaringos töltelék ízhatás-ígérete valóban kíváncsivá tett bennünket. Azt hiszem, páratlan élmény volt megtapasztalni azt, hogy a Fehérszarvas séfjének magas szintű alkotóművészete révén az imént felsoroltak valódi harmóniában forrtak egybe. Bor-ügyben engedtünk az étterem ajánlásának, Gál Tibor kiváló 2004-es Cabernet Franc-ja később sem engedett bennünket más zamatok felé felé kalandozni. A bőséges tálalás okán csak egy árva desszertre futotta erőnkből, ám az is ajánlható minden erre járónak: Házi túróspite forró aszalt barackos Tokaji Aszús öntettel. Mindent egybe vetve bár kicsit túlzónak éreztük az étterem I. osztályú minősítését, azt el kell ismerni, hogy az ételek ízvilága, a konyha - mint igazi alkotóműhely - valóban kimagasló volt. Nálunk immár egyértelmű: ha Eger, akkor Fehérszarvas. S reméljük, a jövőben még lesz szerencsénk hozzá. Bor: Cabernet Franc (a Ház bora), 2004. (Gál Tibor)